Hajónapló

Megvan a magasság. Nincs meg a 10 méter, de ennél több létrám nincs. Meg kell mondjam aggódtam a létraállítás során, mert a kitolható végű "A" létrám nem csereszavatos a masszívabb és szélesebb 14 fokú támasztólétrámmal.

Ráadásul a talaj egyenetlen, süppedős és növényzettel borított, nem ideális a létraállításra. Deszkákat raktam a lábak alá és hat pontban kikötöttem a létrákat a különböző tereptárgyakhoz.  A legutolsó kötés volt a legmegnyugtatóbb, amikor már felmásztam a kissé imbolygó tákolmányon, az utolsó létrafokot kikötöttem a fához. Ez megnyugtató stabil mászókát eredményezett, 

Kéne egy biztonsági öv odafent, innen azért már nagyot lehet esni, mert az utolsó létrafokon állva kell majd a felfüggesztő mandzsettákat  a villásan elágazó két ágra felrakni. Ezeket még ki kell találjam, valószínűleg a már bevált, selejt tűzoltómaligából fogom őket megcsinálni, az mindent kibír és a fa meg vastagodhat benne. Valami biztonsági kötést meg ki fogok találni a derekamra. Pl ezt https://www.youtube.com/watch?v=nYp_504WA5Q

Töltő szelep beépítve.

Már csak a felfüggesztést kell kitaláljam. Meg azt, hogy hogy rakom fel a magasba a fára. Ja... kell valami zárt burkolatot csináljak a szelepre ( ami azért meghibásodás esetén engedi a túlfolyást), mert belehullanak a fenyőtűk, meg beköltözik a mókus, vagy egyéb élőlények, ha másért nem vízbe fulladni.

Vígasztalanul esik az eső. Már tegnap este rákezdett. Bár lenne ezer dolgom odakint, mert építem az öntözőrendszert, a víztorony tartályával bíbelődök, de nem bánom, mert nagyon kell az eső. A szántóföld, ahol az ösvényen két hete még haragoszöld volt a fű, már sárgul, a frissen tárcsázott földet meg hordja a szél, nem tudom a vetés mit csinál ilyenkor, de nem örül az biztos. Annakidején az öregeim azt mondták "májusi eső aranyat ér", nos mindjárt május van, szóval nagyon kell a csapadék.

Visszatérve a víztoronyra, meg kell oldjam, hogy mászható legyen a hatalmas fenyőfa, elkezdtem létráról csupaszolni az alján a tökéletesen leszáradt ágakat. Az a tervem, hogy felrakok úgy 10 méter magasra egy csigát, amin egy fallal, mint az árbocra a vitorlát fel lehet húzni a víztartályt és le is lehet engedni ha a töltő szelep karbantartására, javítására van szükség. Mert most még fel tudok mászni ilyen magasra (bár J kézzel-lábal tiltakozik, mert fél hogy leesek), de pár év múlva nem biztos, hogy képes leszek rá. Szóval eszerint kell szervezzem az életemet. Viszont a tartály üresen csak néhány kiló, tehát a felhúzás, leeresztés nem okozhat gondot, HA jól megcsinálom hozzá ami kell. A 60 literes műanyag tartályt valahogy be kell kosaraznom a felakasztáshoz, mert a füleiben nem bízom tartós terhelés szempontjából.

A fenekébe már beraktam a csonkot ahova az öntözőrendszer csatlakozik majd.

A tetejére meg a Geberit rendszerű segédenergiás WC tartály töltő szelepet építem be. 

Egy alumínium lemezre lesz szerelve amit a tartály csavaros fedelére szegecselek fel.

Neki az lesz a dolga, hogy a tartály tetejére szerelve a napi öntözéskor amikor J a slauggal locsolja az egész kertet, a különféle egyéb növényeit, amikor ezért a szivattyú bekapcsol, akkor amíg nyomás van a rendszerben feltöltse a tartályt a max vízszintre.  Amikor a vízelvétel megszűnik, a szivattyút az áramlásérzékelő automatikusan leállítja.  A teli víztartályból a két magaságyásra a csepegtető rendszerbe ezután gravitációs nyomással (ha sikerül 10 méter magasra felrakni akkor az pont 1 bar mínusz az ágyás magassága) áramlik a víz mindaddig amíg a tartály ki nem ürül. Az űrtartalom 60 liter, ez becslésem szerint bőven elég 24-48 órára is. A szivattyút J kikapcsolja amikor végzett a napi rutinnal, tehát a nyomott rendszer nincs állandó nyomás alatt, ezzel a csepegtető nem fogja "rángatni" a tápszivattyút  a néhány centiméter szintcsökkenéssel. Maga a szisztéma már kipróbáltatott a másik oldalon az 1 m3-es tartállyal, csak most attól lesz tökéletesebb, hogy nagyobb lesz a statikus nyomás a csepegtetőkön, ezzel kiküszöbölve reményeim szerint a párolgás okozta elvízkövesedést, valamint a precízen beállított eséssel nem lesz elfagyást, levegősödést, és dugulást okozó hiba.

Tulajdonképpen dolgozhatnék az  "esernyő" alatt, de olyan hangulattalan takonyhúzó  idő van odakint, hogy semmi kedvem kimenni. Azon kívül meg 11-re kell mennem a Vízügyhöz megkötni az új stégszerződést (a Kormányablakon keresztül pár nap alatt meglett postai úton az erkölcsi bizonyítványom hozzá, de hogy egy ilyen szarsághoz mért kell erkölcsi azt továbbra se értem, de mindegy), szóval nekikezdeni sincs sok értelme a melónak. Addig meg elvagyunk idebent a jó melegben a Szmájli kutyával a lábamnál.

13:10 Elintéztem a stégszerződést, bár jelentősen emelték az árat, de évi 24200 Ft még így is rendkívül kedvező a hajóim hazai kikötőhelyének, így a házunktól 15 méterre. PONT 11 órakor név szerint szólítottak, szóval az ügyintézés mintaszerű volt.  Belépek, kedves fiatal hölgyek, indulok a korábban megismert íróasztal felé, mondja "Ne ide, ott foglaljon szembe helyet... HACSAK nem akar az ölembe ülni!" Ilyen félmagas labdát én ki nem hagynék, mondom "DE AKAROK!" De hát sajnos visszakozott a kislány... kár. 

Esik az eső, nem akaródzik kint dolgozni, így írkálok kicsit, mert jó pár napja nem blogoltam. Bár a magaságyás projekt gyakorlatilag kész, J már tele is ültette a magáét vagy tízféle zöldséggel, én még érlelem a paradicsom palántákat a  télikertben és nagyon jól tettem, hogy nem ültettem még ki őket, mert ma reggelre piszokul lehűlt a levegő. De ha elvonul ez a hideghullám, mennek a 2-es ágyásba.

Ami a következő megoldandó feladat, az új ágyások automatikus csepegtető öntözése. Nem volt egyszerű kitalálni, bár van hozzá már a korábbiakból tapasztalatom, ezért ez az új rendszer már sokkal jobb lesz. Elsőre megörültem, mert úgy tűnt a helyi kertészeti árudában van hozzá minden, de aztán kiderült pár idom hiányzik, mondták jöjjek holnap akkor itt lesz aki megrendeli, mentem "holnap", mondták épp most ment el, de hagyjak telefonszámot majd felhív, ennek több mint egy hete azóta se hív. Nem szeretem az ilyet, inkább elmentem Szigetszentmiklósra, ott van a https://www.toesontozeswebaruhaz.hu/ ahol kiskereskedés is van. Miután még soha nem rendeltem tőlük, meg akartam nézni kézben mindent, ezért odamentem. Nem autózok már a várostól messzebb 10 km-nél ( az összes időskori baleset abból van, hogy az emberek nem hajlandók észre venni, hogy megöregedtek), HÉV-vel és autóbusszal közlekedtem, a végén meg GPS után egy km-t gyalog. Kicsit komplikált, de a "bolt" (ami nem is igazán bolt, hanem egy nagy raktár ahol van eladás is) remek, mert minden volt ami nekem kellett. Visszafelé kicsit aggasztott, hogy a busz csak óránként jár, de egy kedves fiatalember épp pakolt befelé az autójába és elhozott a gyártelepi HÉV megállóig, annyira jót dumáltunk, hogy még az útvonalat is eltévesztette egyhelyütt egy sarokkal.

Szóval öntözés. Már megcsináltam a víztoronynak a kiállást amikor cseréltem a szétfagyott kerti öntöző elosztót. A víztorony egy 60 literes hordócska lesz (már megrendeltem a helyi műanyagboltban) amit, hogy legyen nyomás a rendszerben, amilyen magasra csak tudom, felakasztok a nagy fenyőfára a zenepavilon fölé. J ugyan kézzel-lábbal tiltakozik a fáramászás ellen, mert fél hogy leesek, de igazából nem lesz ez famászás, megyek felfelé ameddig a létráim elérnek, szerintem fél bar üzemi nyomás (ami 5 méter) már elég lesz a rendszerbe. A hordót a szivattyúról egy Geberit WC tartály töltő szelep tölti tele, amikor lezár a max vízszint az áramlásérzékelő leállítja a szivattyút. Üzemszerűen nincs feszültség alatt a szivattyú, csak a napi kézi locsolások idejére van bekapcsolva, ilyenkor a víztorony is azonnal megtelik. A 60 litert elégnek gondolom a két ágyás napi vízigénye biztosítására. 

A víz innen gravitációval megy lefelé és mindig lejtéssel egészen az öntöző csepegtetők legvégéig, így nem lesz ellenlejtés a rendszerben ami szétfagyást, szennyeződés ülepedést okozhat. Ez utóbbi ellen egy finomszűrőt is beépítek. Minden ami kell itt van már, ma kezdtem volna a tartószerkezettel, de az eső megakasztott. Mindegy, a legfontosabb, az ágyások megvannak, már nem kell aggódni hogy túlnőnek a palánták a tejfölös poharakban és nincs hova kiültetni.

Egyszer még technikumba jártam amikor a Szaniszló Tibor ( mechanika, gépelemek, Isten nyugtassa, az egyik legkiválóbb tanár aki valaha tanított ) mesélt egy történetet. Ember autója elromlik. Megy a szerelőhöz, az elővesz egy pici kalapácsot ráüt valahova, mire az autó megjavul. Mondja 100 Ft lesz ( ez a '60 -as években nagy pénz volt). Emberünk hüledezik, "100 forint egy apró kalapácsütésért??" ...."NEM, az ütés az csak 1 forint, de AZ, hogy tudom hova kellett ütni, AZ 99!"  Na velem megtörtént. Szombaton bevásárlás, a LIDL parkolóból indulva lefullad a Suzuki. Se té, se tova. Telefon a  Sári Pista "testvérnek", elhúzott haza. Másnap próbálom, indul az autó pöccre. Az ilyesmi nem szerencse, azok a "jó" hibák, amik úgy maradnak. Azokkal  a hibákkal mindig gond van amik elmúlnak. Közbe  SP -vel már megbeszéltük, hogy hétfőn vontat az unokaöccséhez, akinek szereldéje van itt helyben. Merthogy ehhez az autóhoz már nem jók azok az ismereteim, amiket R4-en, Trabanton, Wartburgon, 1-es Golfon szereztem anno, amikor ezeket az autókat becsukott szemmel is szereltem. Nade meggyógyult az autó, elautóztam vele SP-hez megállapítottuk, hogy na akkor ugrik a szerelő, meg kell várni amíg igazából kijön a hiba. Jól eldumáltunk a csónaképítő sablon árnyékában (SP nagyon belelendült, hol van már a roncshajó korszak?), kikisért a kapuig, mondom, "várj, indul e a kocsi!" Hálistennek nem indult és most már így is maradt a hiba. Úgy, hogy tegnap vittük a szerelőhöz. És MOST jön a 60 éves történet! Mondom a hibajelenséget, a Dodi bólogat, kimegyünk az udvarra, ő is próbál indítózni, majd valamit konzultál az emberével, aki kihoz egy szőnyeget, a kocsi FARA alá teríti, ráfekszik és egy nagyot ráüt kalapáccsal alulról a benzintankra. Dodi meg önindítózik, az autó meg indul. Mondja  "benzinszivattyú csere".  Mára már itthon is van az autó. Mondjuk nem 100 Ft, néztem a neten az AC pumpa alsó hangon is 9900Ft, de az ár azzal együtt is baráti volt.

Kiegyeltem a tejfölöspoharakban a paradicsompalántákat a télikertben, aztán lekentem még egy réteg lazúrral a magaságyások deszkáit, ahol még hiányzott. 11:50-re befejezettnek nyilvánítottam a magaságyás projektet. Azóta ma már csak vasárnapi pihenés van.

Köszönöm mindenkinek a névnapi jókívánságokat, és elrakom június 25.-re mert akkor tartom!

Olaj a "tenger", ezüst a "tükör".

Csendes az utca.

Tegnap megújítottam az öntözőrendszert.

J nyolc féle zöldséggel beültette az 1-es ágyást.

Én meg befejeztem a 2-est.

Mindenfelé mindenféle virágok nőnek.

Pillanatnyilag úgy tűnik megjött a nyár. Ja, Budapesten a Parlament előtt kétmillióan tüntetnek a feudálbolsevofasiszta rendszer ellen. Szóval egyelőre csupa pozitív.

Tegnap délre eltüntettem az utcáról a "kintlevőséget".

Kemény munka volt és jó, hogy már vége, mert érzem, hogy a teljesítőképességem határán voltam. Tudom, van az hogy "amibe nem halsz bele az megerősít", de nem biztos, hogy minden korosztályra igaz. Viszont elégedettséggel tölt el, hogy sikerült. Ma adminisztráció volt és bevásárlás, mert a kutyák kajája elfogyóban volt, márpedig én mégcsak elvagyok ha épp kifogy a kenyér, de ezeknek muszáj adni, ha tüntetnek és tologatják az üres tányérjukat az előszoba kövén.

Az alacsonyabbik magaságyás szabott raklapjainak levágott darabjaiból kitermeltem a még használható deszkákat. Utálatos munka, rengeteg berozsdásodott szöget kell kihúzni, elvágni. De hát a faanyag érték. Ami végképp használhatatlan az megy be a kályhába felvágva, még ezen a télen. Bár tegnap egyáltalán nem kellet tüzelni olyan meleg volt, de ma reggel begyújtottam, mert erős szél fúj a Dunáról, ami húzza kifelé a meleget a házból, reggelre csak 22 °C volt amiben J már fázik. De az ilyen himi-humi tüzeléshez jó ez a puhafa hulladék.

Icukától kölcsönkértem három nagy vésőt, nekem is volt két nagy és három kicsi, ezekkel, meg egy vasfűrésszel némi gyakorlás után aránylag gyorsan ment a raklap boncolás. Mert az elsővel megkínlódtam, MINDENNEK megvan a technikája, rá kellett érezzek.

Virágok közt vésővel kalapáccsal.

Eltüntettem az egyik földkupacot az utcáról a ház elől.

Mindig tartottam odaállni az autóval közel a vízhez, mert azon az oldalon ahol általában kiszállok, a part kicsit megsuvadt, most azt a mélyedést  is feltöltöttem.

A kép baloldalán a raklap, meg autógumi alatt ponyvával letakarva van még egy bő fél köbméter maradék kerti föld, azt még ki kell találjam hova és mibe fogom deponálni.

Ha ebből a sok virágból mind cseresznye lesz nem tudom mennyi cseresznyés rétest kell majd sütnünk Vilmos napra!

Holnap, azaz mintegy fél óra múlva Húsvét vasárnap. A kereszténység legnagyobb ünnepe, a pénteki napon megfeszített megváltó feltámadásának napja. Ezt ünnepeljük, ezt ünnepli a keresztény világ immáron több mint 2000 éve. SOHA nem értettem a megváltást. Hogy attól, hogy egy ártatlan embert keresztre szögeznek, mitől bocsáttatik meg a bűnösöknek minden bűne. Véleményem szerint ez közönséges pogány hagyomány, amikor a régi sokistenhívők úgy gondolták, hogy valami disznóságot csináltak és az aktuális istenük ezért nyakonvágja őket, az isten oltárán elvágták valami áldozati állat nyakát mert balga hitükben azt gondolták, hogy ezzel kiegyenlítik a számlát. Én hiszek Istenben, bár nem abban a kaporszakállú bácsiban akit az ember teremtett a maga képmásra, mert képtelen volt megmagyarázni a végtelent, vagy a gömbvillámot. De az ember már csak olyan, hogy neki mindent meg kell érteni és megmagyaráznia, ezért amit nem ért és nem tud magyarázni sem, azt ráfogja Istenre. Szóval szerintem senki ne reménykedjen abban, hogy a bűnei megválttattak, pláne nem 2000 évvel ezelőtt. Ha Húsvétot ünneplünk, ünnepeljük azt áldott lélekkel, hogy merünk reménykedni abban, hogy nem követtünk el bűnöket és a jövőben sem fogunk. Ehhez kívánok minden olvasómnak tiszta lelkiismeretet és őszinte akarást.

Eredetileg az volt a szándékom, hogy ma betalicskázom az utcáról a maradék kerti földet, de aztán, lévén Húsvét, sütésre adtam a fejem és ehhez J-t is befogtam, mert egyedül kevés lettem volna 55 db diós pozsonyi kifli elkészítéséhez. Így is ráment a napunk, hogy ketten csináltuk. Mit mondjak, legalább annyira elfáradtam tőle mintha benyomtam volna azt a kb 25 talicska földet az utcáról.

Tojás sárgájával, majd száradás után fehérjével lekenve,

és megsütve

NAGYON finom!

12:00

Már csak a szegélydeszkát kell kiszabni, felszögelni körbe a tetejére, Némi lazúrozás  és kész a magaságyás projekt. ( A kanál a komposztálóban volt, aminek a tartalma ugyancsak bement az ágyásba. Hogy hogy került bele... rejtély.) A végére egész jól belejöttem a talicskázásba, de azért nem bánom, hogy már vége. Igaz csak nagyjából, mert van kint még az utcán vagy másfél m3 amit be kell hozni onnan.

11:53

Ez a kettes számú "alacsony magaságyás", ez csak 50 cm magas. Ha holnap nem fog esni az eső, befüggesztem a belső oldalra a Dörken lemezt és elkezdem tölteni földdel. A felében a talaj mélység nem lesz csak 30 cm, mert a maradék EPS hablemezeket leterítem a fenékre. Ide nem rakok karógyökerűeket. A föld legalsó rétegébe belekeverem   a kivágott almafa apró ágait komposztálódni.

 Az északi oldal összeállítva. Le is lazúroztam. Még a "lábát" kell kátrányozni. Annak sajnos az a hátránya, hogy utána nem lehet megfogni mert minden hozzáragad és kátrányos lesz az ember ahol hozzáér. Így összeszögelve, kapcsozva már nehéz is, szóval egyelőre még fogalmam sincs hogy rakom a helyére, de majd valahogy megoldom. Végőlis emelni nem kell, csak a helyére lesüllyeszteni és csúsztatni valami ferde pályán, ha már bekátrányoztam.  Mindenesetre így a bakokra fektetett hosszú alumíniumlétrán összerakni sokkal könnyebb volt mint a földön illesztgetni, meg festegetni.

Műszaki ellenőröm is van.

Van az emberben valami kényszer, hogy ragaszkodik a vízszinteshez, derékszöghöz, elvágólagossághoz, holott egy zöldségeságyásnál olyan mindegynek kellene lenni, de hát benne van a véremben. Sajnos ferde a talaj, így  erős intézkedések szükségeltettek a kettes számú ágyás mindössze 3,60 m hosszon 15-20 cm esésének kiegyenlítésére.

Benyomtam alá 12 talicska földet úgy, hogy a végére még vastag EPS darabokat is felhasználtam az aljzatba.

De a munkanap végén a vakondfogó lemezt már technikailag vízszintes, sík felületre terítettem.

Pontos pozicionálás után pár lapát földdel lesúlyoztam, hogy a szél ki ne mozdítsa, holnap indulhat az ácsmunka.

Kiirtottam csákánnyal, kapával a bozótot, kinőtt almafa magoncokat és egyéb szirt-szart a No 2-es ágyás helyén. Okultam az előzőből és alaposabb kitűzéssel kezdtem.

Miután van bőven a homokos földből, a raklapok csatlakozási pontjai előre bevízszintezett betonkockákon fognak állni és  a hepehupás talajt is kiegyenlítem az ajándék agyagos homokkal, így reményeim szerint elmarad a vacakolás az ékeléssel, emelgetéssel utólagos aljzatkiegyenlítéssel.

Korábbi hezitálás után a két ágyás közt 80 cm széles átjárót hagyok, ezért hosszirányú helyhiány miatt a 2-es ágyás egy raklappal rövidebb lesz a másiknál, így nem kell áthelyezni a sufni tövében lévő hóvirágokat ibolyákat és téltemetőket sem. Némi kompenzációként 28 cm-el szélesebb lesz az ágyás az előzőnél, de ez az ágyás így is  0,432 m2-el kisebb alapterületű lesz a másiknál. A magassága is csak annyi lesz mint az alsó képen felállított szabott raklap. A Dörken lemezt most előre fogom lefektetni a talajra ( magamban csak "dönkerk" {SIC} lemeznek hívom), és arra állítom a lapokat, nem utólag a keret alá húzni, szóval sokat tanultam az elsőből. 

Délelőtt szemerkélni kezdett az eső, pont amikor mentem volna ki dolgozni, na mondom " ez a sors keze". Merthogy olyan fáradt voltam mint a fene, egyből eldőltem és  már aludtam is. Délután kettő után ébredtem, verőfényes időben, beöltöztem és benyomtam 10 talicska földet egy kutyasétáltatás szünettel. 

16:42 J holnap akár ültethet is bele.

Még be kell fejezni a festést és kell a tetejébe beforgatni valami érett trágyát, meg komposztot, de alapjábavéve kész a No 1-es ágyás. Hétfőn kezdem a kettest. Sokat tanultam az elsőből, a második már remélem könnyebben fog menni.

Most visszanéztem a naplóban, szinte napra pontosan egy hónapja kezdtem a tervezéssel és az anyagbeszerzéssel, elégedett vagyok magammal és ez a legfontosabb.

Felelőtlenül kijelentettem Piroskának a szomszédasszonynak, hogy húsz talicska földet be fogok ma talicskázni az ágyásba, így  aztán tartanom kellett hozzá magamat. 

Nem volt azért könnyű, minden ötödik után kicsit hevertem a nyugágyban, de megvan  a látszata a munkának. Mondjuk messze van a 120 talicska/nap rekordomtól, de azt akkor csináltam amikor a balatoni házat építettem, ráadásul az vizes ragadós agyagos föld volt, ez meg könnyen guruló száraz, morzsalékos kerti föld (BÁR ezt nem lehetett kiborítani a célnál, hanem bele kellet lapátolni a helyére), de hát eltelt azóta majd 40 év, az életem fele. 50 literrel számolva egy talicska földet az egy köbméter. Összességében meg vagyok elégedve a napi teljesítményemmel. Holnapra esőt mond a meteorológia, lehet a héten mégsem lesz tele az ágyás, SEBAJ.

Kisakkoztam végig az ágyás fenekére kb. 30 cm vastagságban az EPS habdarabokat. Így az ültető talaj felette olyan 45-50 cm vastag lesz. J vékonynak gondolja, de hát nem ő talicskázik.

A tetejére kiegyenlítő rétegként a hitványabbik, a Bobcattel a kapu elé hozott ajándékföldből terítettem egy réteget. Gyorsan fogyott ez az anyag, felhívtam a vállalkozót és kértem még egy kanállal, igazán rendes volt tőle, mire kimentem a ház elé az utcára a talicskával a következő terítésért, már ott is volt az anyag.

Erre jön a szerves hulladék, lemetszett gyümölcsfaágak, stb. és arra a kerti föld, majd a tetejére a zsákos humusz. Csak bírni kell talicskázni. De fél nap megy. 8 órás műszakot viszont már nem vállalok.

Elfáradva.

A tőlünk 100m-re lévő telket eladták, a rajta lévő viskót lebontották és építkezést kezdtek. Földmunkát végeznek, kaptam az alkalmon és megkerestem a vállalkozót. Adott ingyen 1 m3 homokos földet, az megy a követkető No 2-es ágyás alá talajszint kiegyenlítőnek ( neki annyival is kevesebbet kellett elszállítani, oda is hozta a Bobcat a ház elé) és vettem tőle 3 m3 kerti humuszos földet, azt is leborította teherautóval a ház elé a ponyvákra amit kiterítettem. Elkezdtem betalicskázni. Tartottam ettől a munkától, de jobban bírom mint reméltem. Úgy gondoltam kipróbálom hogy megy, aztán ha nagyon nem, akkor keresek valami bérencet. Azt kell mondjam határozottan javult a kondícióm a tavalyi elkeserítő kertásás favágás kísérletek óta. Lehet a Covid utóhatása volt amiről azt hittem, hogy "utolért a korom". SP-től elkértem kölcsön a "profi" talicskáját, ami annyiban különbözik az enyémtől, hogy golyóscsapágyas, és háromszor olyan széles a kereke mint az enyémnek, ezért sokkal könnyebben gurul terepen, kb. 6-8 %-a bent van a földnek a helyén (gondoltam bemelegítésnek elég ennyi) és még csak el se fáradtam. Bizakodó vagyok, ha az időjárás is engedi és más se jön közbe (már nagyon óvatos vagyok ezekkel a jóslatokkal) a héten készen is lehetek a No1-es ágyással.

A földnyomás ellen 3-as horganyzott acél szálak tartják össze a szemközti falakat.

Reggel szemerkélt az eső. Na mondom, ez a nap is a kutyáké, de aztán kiderült az ég. Gyorsan kitakartam a munkadarabot és nekiálltam a lazúrozásnak. Közbe még a nap is kisütött és a kabát is lemelegedett rólam.  Két óra felé elmentem ebédelni meg sziesztázni, mire a délutáni kutyasétáltatásra került sor már megint esett. DE, a lényeg, a friss fát a tetején lekentem kétszer és a déli oldalt is egyszer.

Mindjárt nem olyan tarkabarka. Az eső meg, ami nem folyik le róla, cseppekben megáll a koszorúdeszkákon, nem rohasztja a fát.

Ma Soroksárra autóztunk utánfutóval SP-vel. Amikor magatehetetlenül feküdt pár éve a kórházban, majd ismét járni tanult, lett egy barátja a sorstársak közül, akinek van egy szigeteléssel foglalkozó cége ottani telephellyel. És hegyekben áll nála az EPS hab (magyarul Hungarocell) hulladék óriás zsákokban. Na tőle kaptam anyagot a magaságyás aljába.

Tervem, hogy ezzel a 80 cm mélységet  lecsökkentem úgy 20-25 cm-el, mégis könnyebb berakni az ágyásba mint a kerti földet. A zöldségek gyökereinek meg fél méter untig elég lesz. Így megoldódik a "ne kelljen mélyre hajolni kertészkedés közben, de ne is kelljen túl sok földet venni az ágyásba" probléma.

Közbe munkán kívül folyamatosan takarom a famunkát, mert szeretném mielőbb festeni, de minden nap van valamennyi eső, nem akarom, hogy megázzon.

Egy esős péntek, meg egy zajongásmentes hétvége kicsit hátráltatott, de legalább pihentem kicsit, meg feldolgoztam valamit az adminisztrációs restanciámból. Ma délutánra kész lettem az első ágyás ácsmunkájával.

Még festeni kell és telerakni zöldhulladékkal, komposzttal, kerti földdel

Nem lesz ennek jó vége. Legalábbis nagyon tartok tőle. Ezt ma lőtte J kutyasétáltatás közben az utcán.

IGEN, virágzik a barackfa. Emlékeim szerint nem szokott ilyen korán virágzani. Végülis épp csak beléptünk a márciusba. Ha jön egy fagy, ami a meleg február után elég valószínű (valamikor ki kell jönni az éves átlaghőmérsékletnek), oda a termés. Bár már egy hete ingujjban dolgozom odakint, de a beporzókat még nem nagyon látom zümmögni, szóval nem tudom jó e ez a korai virágzás.

Ma amúgy kényszerpihenő volt, mert gyakorlatilag egész nap esett az eső, nem nagyon bánom. Egyrészt nagyon fáradt vagyok a megfeszített munkától, másrészt sok hete sorakoznak a megválaszolatlan Emailek és egyéb internetes ügyintéznivalók zásztócskával megjelölve a mailboxom tetején, azoknak is letudtam a felét. De nagyon remélem, holnap már dolgozhatok. Mint említém, engem a munka tart egyben, például megfájdult a bal hüvelykujjam a semmittevésben, minden fogás fáj, nem tudok vele erőt kifejteni. Barátkozom a nagyothalló kütyüvel, de nem igazán érzem a hasznát.

A projekt túlnőtte súlyban, hogy a vízbeállítást kézzel emelgetéssel tudjam csinálni, be kellett vetnem a "nehéztüzérséget".

A nap végére az első ágyás oldalfala, tehát a négy raklap, teljes hosszban a helyén áll. Ahol el kellett emelnem a talajtól, ott téglát raktam a lábak alá, ahol keskenyebb volt a rés ott sódert vertem alá, ahogy a vasúti talpfák alá a sínkövet krampácsolják.

Holnap felrakom a végzáró lapot és kibélelem az oldalát. A héten ha minden jól megy kész vagyok vele. A jövő héten jön a kettes számú ágyás, az nem lesz ilyen nagyon magas, végülis ezt a kompromisszumot sikerült elérnem a kérlelhetetlen J-vel.

Ma újabb két raklapnyit haladtam az ágyással, úgy tűnik ez a maximum amit egy munkanap alatt bírok erővel.

A tegnapi napot kihagytam, mert elcsábultam egy egészen más irányba. Az AMPLIFON nevű cég állandóan bombázott reklámajánlataival, gondolom a korosztályom a célközönség, úgyhogy egy netes megtalálásra válaszoltam és fel is hívtak invitálva ingyenes hallásvizsgálatra és hallókészülék próbahordásra. Igazából a Környei Ági, volt kolléganőm javasolta a hallókészüléket, mert engem túl sokat nem izgat a féloldali süketségem, az a véleményem, hogy a "való világ" hallás útján terjedő információinak 90 %-a teljesen feleslegesen jut el a dobhártyán keresztül az agyba, szóval tiszta haszon ha nem hallom meg, aki valamit nagyon akar, úgyis elmondja mégegyszer, de mondom: "egye fene, HÁTHA"

A megbeszélt időpontban megjelentem az Amplifonnál. S M, egy rendkívül kedves hölgy fogadott, aki nagy gyakorlattal végezte a dolgát, a szokásos süketszobás hallásvizsgálat elvégzése után megállapította, hogy a hallásom a 2017-es műtétem óta igazából nem romlott ( akik netán emlékeznek rá akkor volt egy sikertelen hallásjavítást célzó műtétem, ennek a vizsgálatnak a dokumentációját vittem magammal), és a bal fülemre nincs szükségem hallókészülékre, mert bár a hallásom nem tökéletes, de a koromhoz képest jónak mondható. A probléma csak a jobb fülemmel van. Ennek az okával nem szoktam dicsekedni, de úgy történt, hogy 1976 végén Indiában jártunk az M/S Budapesttel és tudva, hogy a Karácsony-Szilvesztert Amszterdamban az éves javítással fogjuk ünnepelni, alaposan bevásároltunk mindenféle pirotechnikai eszközökből, amik ott korlátozás nélkül voltak kaphatók.

Nos Szilveszter éjjelén felhőtlen örömmel és alapos alkoholos befolyásoltság alatt dobáltuk  a pukkancsokat a deckről a hajó oldalfala és az úszódokk fala közé, ami így is elég komoly hanghatást okozott, de egy eltévedt petárda  a jobb fülem mellett robbant fel. Ugye acél decken álltam, a fejem felett az acél canisela, a hátam mögött az acél felépítmény, szóval bent álltam az üregrezonátorban, eredmény azonnali féloldali süketség napokig, majd lassan visszatért a hallásom, de maradt egy féloldali fülzúgás, ÉS az évek folyamán folyamatosan romló hallás a jobb oldalon. Megtanultam vele élni. A gond ugye, nem a fül hall (ahogy a látni se a szem lát) a fül, a szem, valamint az összes érzékszerv csak szenzor, MINDENT az agy végez a bejövő információk alapján, és képes például olyan elképesztő dolgokra, hogy egy zajos teremben "kihallja" a hangzavarból azt az egy beszélőt akire kíváncsi. De sajnos ehhez két fül kell. Nekem meg csak egy van, ezért például nem vagyok képes megmondani honnan hallok egy hangot, mert az agyam nem tud "háromszögelni". Egy orgonakoncertet  például élvezni képes vagyok gond nélkül, de kihámozni a felkonfot a teremzajból, pláne egy rossz akkusztikájú "csörgő" templomban, ahol a reflexiók kioltják egymást, már képtelen vagyok, MIKÖZBEN hallom, hogy beszél az illető, de nem értem amit mond. Ezért nem megyek el már néhány eredménytelen kísérlet után többé soha kultúrtermekben, tornatermekben tartott színielőadásokra sem, mert egy kukkot se értek belőlük.  J persze vágja a választ, " Irányított süket vagy, csak azt hallod meg amit akarsz!", de hát a nőknek minden egyszerű, csak a férfiak bonyolítják agyon a dolgokat. Na második napja hordom a jobb fülemben a fülbevalót, egyelőre nem észlelek szignifikáns változást. Ami tény. Tudok telefonálni a jobb fülemmel, amit idáig nem tudtam, BÁR sokkal gyengébben hallok, mint  a bal fülemmel, pedig a hangerőt felhúztam a maximumra. Még nem igazán tudom szükségem van e nekem erre a készülékre. Mert amúgy meg csak bonyolítja az életet, nem eshetek vízbe vele, fel kell rakni tölteni, majd bekoszolódik és pucolhatom, szóval oda kell rá figyelnem, egy plusz dolog ami macerásabbá teszi az életet, amit pedig egyre jobban egyszerűsíteni szeretnék.

Mondjuk úgy, hogy 20 %-on áll a magaságyás projekt. ...HA nem számítom a termőföldet bele. Mert az egy nagy falat lesz. És holnap elvetem a paradicsom magokat a télikertben, szóval nem lehet lacafacázni, mire megnőnek a palánták kész kell legyek.

Ma megemeltem a három raklapból álló kezdő egységet és J-vel alácsúsztattunk egy 2 méteres (ez a tekercs szélessége, ennél nagyobb darabbal nem mertem kezdeni)  fenéklemezt. Körbe kilóg az oldalak alól bő 5 centit.

Beszabtam az oldalak belső borítását is.

Kicsit nehezen indult  a projekt, de remélem ahogy haladok és kialakulnak a megoldások, gyorsulok. Az elején az ember mindig kicsit többet agyal. Viszont egyelőre nem hibáztam, nem kellett visszabontanom semmit. Kicsit aggódtam, hogy fogom tudni egyedül megemelni, hogy alácsússzon a Dörken lemez, de kis trükközéssel gond nélkül sikerült. Minden nap pokolian elfáradok, VISZONT nap mint nap egyre gyorsabban kipihenem magam. Határozottan javulni érzem a fizikai kondíciómat. Bár.... ma a reggeli a 6:30.as szokásos kutyasétátatás után olyan fáradtnak éreztem magam, hogy erővel kellett ellenállnom az érzésnek, hogy visszafekszem aludni. De aztán belelendültem és kilenc órától nyomtam délután fél háromig. És mint a színes ábrák mutatják, meg is lett a látszata.

Esővel indult a nap. Úgy tűnt nem lehet odakint ácsmunkát végezni. De aztán részben csak szemerkélt, meg tudtam fedél alatt raklapot bontani. Mert van amiből csak a deszkákat használom fel hevedernek, kötőfának. De nagyon macerás a bontása a berohadt szögekkel.  Utálatos meló.

Úgy tűnik vénségemre érzelmes lettem. Szeretem a repülős filmeket. A múltkor ment egy amúgy bugyuta film a TV-ben https://videa.hu/videok/film-animacio/halhatatlan-szerelem-1992-teljes-film-elijah-wood-forever-young-LPZecMHgcfC2RVQ6 beleragadtam, mert egyszer már láttam a végét és repülők vannak benne a Mel Gibsonnal. És amikor a végén néhány óra alatt megöregedve (ami ugye ostobaság, ahogy az egész történet is az) repül a korábban halottnak hitt kedveséhez nekem elkezdett folyni a könny a szememből. Mint ahogy (mekkora hülyeség) pontosan tudom, mert vagy kéttucatszor olvastam valamennyi Rejtő könyvet, bepárásodik a szemem, amikor Senki Alfonz és a Csülök átadják a Duron tábornok levelét de Surrenne márkinak és ettől jön a hepiend, vagy olvasom Wendriner Aladár cirkuszi oroszlán monológját Gorcsev Ivánnak az artistáról akinek plakátból van az országa. Igen... könnyezem. Mekkora marhaság.

Viszont nem nézek sorozatokat, u.n. "szappanoperákat" VISZONT ebben is van kivétel. Néztem annakidején a "Vészhelyzet"-et. Igazából nem tudom mi fogott meg rajta, hisz az is csak egy valóságtól elrugaszkodott fikció, így nem működik körház, pláne sürgősségi osztály ( Zacher Gábor szerint sokat ártott a film, mert mindenki azt hiszi azóta, hogy így működik egy "normál" sürgősségi) viszont az egymásra halmozódó mini drámák a mesteri cselekményszövés megragadott. És most legutóbb az m5 belekezdett a Dawntown Abbey.-be és épp elkaptam az első részt és beszippantott, nem tudtam nem végignézni mind a hat évadot. Miközben sajnos képtelen vagyok a neveket megjegyezni, tehát a rengeteg szereplős film minden részét felvételről többször visszajátszva, a részleteket értelmeznem kellett, mert olykor csak finom utalások, egy-egy villanás jelez valami fontosat. Már ha az ember olyan hülye mint én, hogy beleragad ilyesmibe. De alighanem nem én vagyok az egyetlen, mert olvasom, hogy az eredetileg 3 részesre tervezett sorozatot közkívánatra meghosszabbították a duplájára, SŐT állítólag  a legnagyobb titokban jelenleg is forgatják a folytatást. De ami aztán végképp példanélküli, mert fordítva szokott lenni, a TV sorozat nyomán mozi nagyjátékfilmet is forgattak belőle. Természetesen elsősorban azok számára akik a sorozatból már ismerik a szereplőket, de azért olyanok is élvezhessék akik nem látták a sorozatot. https://videa.hu/videok/film-animacio/downton-abbey-film-2019-122-perc-angol-drama-5zkhA6IinwAYuyev  Mindenesetre elképesztőek a karakterek, lenyűgöző a színészi játék, és a díszlet, a kosztümök (én ezekre különösen kényes vagyok) hibátlan. Borzasztóan sajnálom, hogy vége van.

Ennyit az ácsmunkáról.

Két raklapnyit haladtam ma. Sokat spekuláltam hogy fogassam össze a hossztoldásokat, meg a  sarkokat.  

Végülis ilyen maxi tűzőgépkapcsokat (vagy mini ácskapcsokat) csináltam 4-es köracélból 

és azokkal tűztem össze a raklap lábakat. 

Jó vétel volt ez a raklap, mert a lábak nem pozdorjából (MDF.ből?) vannak, mint az újtípusú EUR raklapoknál, hanem fenyőfából, ahogy a deszka anyag is fenyő és nem a sokkal gyengébb nyárfa. 

Szinte vadonatúj a fele a mennyiségnek, legfeljebb egyszer ha használták. A négy darab kékre festett raklap lába sajnos préselt faforgács, ezeket szétszedem  és a deszkáikat a talpak  mélyedéseiben hevederekként fogom rászögelni a két csatlakozó raklapra a toldás erősítéseként. A végpanelt meg még 100-as szögekkel is hozzászögeltem a hosszanti lapok bütüjéhez. Erős lesz...ez a projekt túlél engem. https://oswaldg.web.elte.hu/Irodalom/Orkenyegyperces.html

Az csak egy álom, hogy a gizgazos talaj kiegyenesíthető úgy, hogy a raklapokból szépen lehet rajta építkezni.  Csákánnyal, kapával nagyjából elplaníroztam a talajt és a raklapokat ékekre helyezve állítottam vízszintbe. Szorítókkal van összeállítva, ha összeszögeltem, megemelem szakaszosan és aláhúzom a talajtól elválasztó Dörken lemezt, majd leengedem és ahol nem érintkezik a talajjal alátömök valamit.... például murvát, a hézagba.

Alakul a magaságyás helyszíne.

Egy biztos. Itt soha a büdös életben nem fogunk annyi zöldséget termelni, hogy a bekerülés megtérüljön. Még így se, hogy az "olcsó" raklapból készül. De hát nem is erről szól a projekt. J kiadta az ukázt, "legyen magaságyás" és LESZ magaságyás. (lásd még Virág elvtárs és a magyar narancs) Ma elautóztam Szigetbecsére Dörken lemezért.

Ezzel az anyaggal lesz kibélelve belülről az ágyás alul vakond, oldalt korhadás ellen.

A talajmenti korhadás ellen kívülről az alsó részt lekenem bitumennel. Ez is saját "találmány", a házzal vettem még a kerti szemétdombba ágyazott, nejlonzsákos, kőkemény, szilánkosan, kagylósan törő 25 kilós bitumen tömböt, ezt összetörve, fazékban gázon melegítve és elhasznált sütőolajjal hígítva remek faimpregnáló szert nyertem. Amúgy mindkettő veszélyes hulladék LENNE, HA kidobnám. Mint már sokszor említém, nálam minden hasznosul.

Ma odafalé Becsére vettem még egy kiló szöget a raklapok összeerősítésére. Az is egy ezres volt. Szóval eddig bene van a projekt vagy 50000-be és még sehol sincs a késztől. De hát nem a rút anyagi haszon miatt készül.

Sajnos a raklap-matyálást (tengerész műszó, a festést jelenti) abba kellett hagyjam, mert esni kezdett az eső, meg hideg is volt, a felforralt bitumen-étolaj keverék ráfagyott az ecsetemre. Majd ha kisüt  a Nap hőlégfúvóval átsimogatom a munkadarabokat. Ettől azt várom, hogy vagy 20 évig megóvja a faanyagot a szerves rothadástól. Hogy AZTÁN mi lesz, bevallom ENGEM már nem izgat.

Tegnap kicsit túlhajtottam magam. A délelőtt a belgyógyászaton való várakozással telt, ennek elégnek kellet volna lenni aznapra, de akartam valami haladást is, na ez hiba volt. Idegesített a kapu mellett a nagy halom raklap, de hátrahordani az építés helyszínére kemény dió. Egy raklap katalógusadat szerint 27 kg és az odavezető ösvény kacskaringós, hosszú és keskeny, talicskázni fektetve nem fér el, cipelni nem volt semmi kedvem, nem is bírtam volna a 21 darabot, ahhoz már kifogytam az erőből. Kitaláltam hát a kereket. Volt korábban két erős "kuka konténer" kerekem, az egyiket korábban az íves kapucsukó görgőnek használtam fel, most a másik került sorra. Sikítóztam a vasakat, fúrtam, csavaroztam, hegesztettem, ilyen lett

a kerék bepasszintható a raklap "élébe"

és az élére állított raklap gurítható, csak mellette kell sétálni és tartani a balanszot.

Az eljárás; az élére állított raklapot az egyik sarkára lehelyeztem, a másikat egy hegyére állított téglára feltámasztottam, a raklap alá bal kézzel elhelyeztem a kereket, jobb kézzel tartottam az egyensúlyt ( mindezt sámlin ülve, mert guggolásban, hajolgatásban már nem vagyok erős), majd jobb lábbal kirúgtam a téglát, felállva a raklap a kerékre nehezedve könnyedén gurítható volt a kacskaringós, mintegy 35 méteres úton. Tegnap a helyén volt  a fele mennyiség, de  nem ettem, nem ittam közben és már délután volt. Elpakoltam a szerszámokat, összetakarítottam,  megsétáltattam a kutyákat, ettem valamit és ledőltem, de épp csak elaludtam, hívott J, akinek szintén nehéz napja volt, Pesten járta az orvosokat, érte kellett autóznom a HÉV-hez. Még be is mentünk a LIDL-be vásárolni, tömeg volt és én alig álltam a lábamon, meglett a büntetés, sötétben beállva a kocsi jobb oldalával meghúztam a kapuoszlopot. Beálltam már több tucatszor gond nélkül, de most kihagyott az agyam. Nincs még horpadás sem, csak egy kis festék, különösebben nem izgat, na EZÉRT járok félmilliós autóval. Ja, kigyulladt a tankolás lámpa, jól megvártam a háromlépcsős áremelést a tankolással.

Ma befejeztem a szállítást, felhasználási helyükön vannak a raklapok.